Absztrakt – Kutor András

“… But doth suffer a sea-change Into something rich and strange…” – Miért nem lehet egyik nyelvről a másikra fordítani?

Csábító volna azt gondolni, hogy a nyelvek mint jelrendszerek eltérő differencia-rendszerei okozzák azt a tapasztalatot, miszerint egyik nyelvről egy másikra fordítva egy megnyilvánulás gazdag jelentésességét lehetetlen eredeti hosszúságában, tehát klasszikusan műfordítást gyakorolva visszaadni, azonban a fordítói tapasztalat nagyon világosan azt mutatja, hogy ezen túl is van egy másik ok. Ha a nyelvek mint jelrendszerek eltérő differencia-rendszereire hivatkozom, akkor a nyelvet a valóság egy képeként fogom föl, melynek a jelöleteit máshogyan osztják föl egymás között a nyelvi jelölések. Az objektív, tárgyi valóságra vonatkozó nyelvi megnyilvánulásokat valóban könnyű efféleképpen felfogni, és bizonyos szociális, mentális tényekre mutató megnyilvánulásokat is: a gond inkább az, hogy a szavak mindezalatt társadalmi gyakorlatokat is jelölnek mindvégig, nyelvhasználatunknak van egy kimondottan szociális jelentéssíkja, és ha két eltérő nyelv mögött két eltérő kultúra van másféle társadalmi gyakorlatokkal, akkor a szavak nem képesek ugyanazt implikálni az egyik nyelven, mint a másikon. Ha a nyelvi jelentés mibenlétét egy strukturális és egy pragmatikai komponens dichotómiájának az összjátékaként fogom föl, akkor a fordítás lehetőségei a pragmatikai komponens eltérése esetén különösen esendőnek bizonyulnak. Ugyanez a deskriptív tudásformák és performatív tudásformák közötti különbségként is leírható. Amennyiben az interlinguális kommunkáció gondjai interkulturális problémák, a fordítás a szó klasszikus iskolás értelmében azonnal jóformán lehetetlenné válik. Jó kérdés azonban, hogy metanyelvet alkotván a célnyelvből, a megfelelő leírási sűrűségig kibővítve mondandónkat nem érhető-e legalább elvben el szinte minden esetben a fordítás, amennyiben a fordításból magyarázat lesz? A fordítás hagyományos ideálja olyan nyelvhasználatot eredményez, ahol a forma változatlan igyekszik maradni, mialatt a matéria, a szubsztancia elváltozik és az elváltozott matéria az azonos vagy nagyrészt hasonló formával volna hivatott ugyanolyan végeredményt prezentálni. A fordító olyan szobrász, akinek egy egészen más anyagból kéne elkészítenie ugyanazt a szobrot vagyis inkább ez esetben óraszerkezetet, vagy még pontosabban a Sea-change-en átesett apának életben kéne maradnia, és önmagának, önmagával azonosnak kéne maradnia – amire Shakespeare Viharjában a “Sea-change” kifejezés eredetileg utal. Ez márpedig vagy hazugság vagy boszorkányság.

Reklámok